A minden tagállam számára kötelezően átültetendő 89/391. sz. irányelv célja a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző megelőző intézkedések bevezetése a magasabb szintű védelem biztosítása érdekében. Az irányelv 5. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a munkáltató köteles biztosítani a munkavállalók biztonságát és egészségvédelmét minden, a munkával kapcsolatos szempontból.
Korábbi esetben az Európai Bíróság már kimondta, hogy ez a rendelkezés a munkáltatót arra kötelezi, hogy biztonságos munkakörülményeket biztosítson a munkavállalók részére, ugyanakkor azt is kimondta másik esetben, hogy az említett rendelkezés csak a munkáltatót terhelő általános biztonsági kötelezettség megállapítására szorítkozik, anélkül hogy e felelősség bármilyen formájáról szót ejtene.
Az Európai Bíróság kiemelte ennek kapcsán, hogy az irányelv a munkáltató felelősségének elvére hivatkozik, és a munkavállalók biztonságának és egészségének minden, a munkával kapcsolatos szempontból való védelmével kapcsolatos általános jellegű kötelezettségeket állapít meg, nem tartalmaz semmilyen különös rendelkezést az e kötelezettségeknek eleget nem tévő munkáltató felelősségének megállapítására irányuló keresetek eljárási szabályaira vonatkozóan.
Ebből eredően a munkavállaló jogainak érvényesítésére vonatkozó eljárások az egyes tagállamok belső jogrendjébe tartoznak ez utóbbiak eljárási autonómiájának elve értelmében, azzal a feltétellel azonban, hogy nem lehetnek kedvezőtlenebbek a belső jog hatálya alá tartozó hasonló jellegű esetekre vonatkozókhoz képest (az egyenértékűség elve), és nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jog által biztosított jogok gyakorlását.
Az Európai Bíróság ítélete elérhető itt.
